Négy állomásból álló fülöp-szigeteki kalandozásunk végéhez ért a CAH024, így érdemes már egy rövid beszámolót tartani az úti élményekről.

Tamblerben, a Santos Tábornok Nemzetközi Repülőtéren (RPMR) aztán van minden. ILS, 3200m-es pálya, VIP váró, filippínó lányok, minden. Még egy megközelítési térkép is akadt a fülkében, így a jó kondícióknak köszönhetően ragyogó megközelítés után ragyogó leszállás következett az ázsiai ország legdélebben fekvő repülőterének pályáján.

Azzal a kis kiegészítéssel, hogy volt egy átstartolásunk, mivel a környező hegyek látványa - és közelsége - miatt kimaradt a leszállás előtti ellenőrzőlista egy nagyon fontos elemének végrehajtása: a vízszintes vezérsíkot 1,5°-ra kellett volna állítani a futó kiengedése után. Mivel ez elmaradt, az állásszög még 30°-os fékszárnynál is túl nagy volt, amit csak tolóerővel és teljes orra trimmeléssel lehetett korrigálni, ami csak nagyobb sebességet eredményezett, jobb rálátást a pályára és leszálláshoz alkalmas állásszöget nem.

Ettől eltekintve azonban maga a go-around utáni leszállás remek volt.

Tacloban városa a Daniel Z. Romualdez (RPVA) repülőtérrel büszkélkedhet. Ez egy gyönyörű, tengerbe benyúló földnyelven található repülőtér. Az öböl túlpartján terül el maga a város.

Elhagyjuk Tacloban repterét. A kép bal felső részén, a gép farka fölött még látszik egy kis fehér folt, a pályaküszöbnél telepített PAPI fénye.

Baguio a filippínók nyári fővárosa, tudjuk meg a Wikipedia ide vonatkozó bejegyzéséből. Azt viszont már közvetlenül a város weboldaláról tudtam meg, hogy, idézem:

Loakan airport is constructed at the top of the mountain and deep ravines could be seen at both ends of the runway. Because of the limited length of Loakan runway, only propeller-driven aircraft could access this airport and commercial jet aircrafts are not allowed its use.

Magyarán ide se volna szabad leszállnunk,de mi mégis megtesszük. A nehézséget az jelenti, hogy - ahogy írják is - RPUB egy dimbes-dombos, hogy nem mondjam hegyes-völgyes környezetben van, egy domb tetején, (4328 láb/1319 m) amit még magasabb hegyek határolnak. Megközelítési térképek és irányítás hiányában az FSNav térképére, az egy szál, a pálya mellé telepített BG(272KHz) NDB adóra és a szemünkre hagyatkozunk.

09-es pályairány van, 110/7-es szél, jó látási viszonyok. A térkép alapján hosszúfalon kimegyünk  jócskán a tenger fölé nyugati irányba, majd visszafordulunk keletnek, becélozva az NDB-t. Mivel csak sejthető, hogy lesznek hegyek az utunkban, igyekszünk minél később süllyedni. Jogos az aggodalom - majdnem pályairányon, a küszöbtől néhány kilométerre emelkedik előttünk egy kb. 6000 lábnyi (1800m) hegy. Ez nagy odafigyelést kíván, főként a végső egyenesre fordulásnál, mert senki nem szereti azt a hangot, amikor a jobb szárnyvég végigkaristolja a lombokat.

Alig 50 méterrel a házak fölött érkezünk a reptérre, izgalmas közelségben a pálmafák, de hála a hatékony tolóerő-fordítónak, meg a földet érés előtt már kibocsátott interceptoroknak (spoiler vagy air brakes) még jóval a pálya vége előtt meg tudunk állni.

Remélem nem lesz túl hangos a reverz a szomszédoknak

Már csak egy filippínó állomás, Basco, (RPUO) aztán húzunk nyers halat enni Jappánba. Addig is leszállunk kicsit pihenni az ország legészakibb szigetén. A Batan-on elterülő párezer lakosú Basco-ról és repteréről annyit illik tudni, hogy kicsi. NAGYON kicsi. :) De gyönyörű. Nézegessetek képeket, mert ilyen lenne, ha most valójában ott lennénk.
 

Basco. Ami azt illeti, nem volna jó túlfutni, khm...

A környezet viszont gyönyörű - főleg egy, a halászó helyiek feje fölött landoló Tupoljevvel